Fontos, hogy a járművek 4 kereke megfelelő módon legyen beállítva. A nem megfelelően beállított kerekek akadályozzák a jármű természetes mozgását és ezzel kormányzási problémát okoznak, illetve a vezető kimerülését és az abroncsok idő előtti kopását idézik elő. Alapesetben a felfüggesztés beállítása a kerekek szögének beállítását jelenti, ami biztosítja, hogy azok a jármű mértani középvonalához igazodva mozognak. Minden kerék saját dinamikával (dőlés, gördülés és összetartás) rendelkezik, amelyet a gépjármű gyártója határoz meg. A nem megfelelően beállítás leggyakoribb jele az abroncsok egyenetlen és gyors kopása, illetve a jármű egyenestől való elhúzása. Amikor ezeket a tüneteket érzékeli a járművén, nagy valószínűséggel a felfüggesztés beállítása nem megfelelő. Ebben az esetben ellenőriztesse a felfüggesztés beállítását olyan szakemberrel, aki számítógépes működtetésű berendezést használ. Manapság az abroncsjavító szakemberek és a gépjármű forgalmazók nagy része rendelkezik ilyen korszerű berendezéssel és biztosítják a megfelelő központozási szolgáltatást. A legjobb futómű beállítási eljárás a négykerekes központozás. Ebben az esetben a szakember mind a négy kerékre felhelyezi a műszert, és mind a négy keréken megméri a jármű dinamikáját. Manapság a legtöbb jármű szabályozható hátsó középponti beállítással rendelkezik, de a négykerekes központozás a hátsó szabályozhatósággal nem rendelkező járművek esetében is lehetővé teszi a szakember számára a hátsó nyomtartási problémák felismerését és azok első kerékszabályozással történő korrigálását. A kétkerekes központozás, amely során a középvonalhoz csak az első kerekek kerülnek beállításra, már korszerűtlen.

A kiegyensúlyozatlan abroncs egy bizonyos sebesség felett a jármű rázkódását okozza. Ez, pedig az abroncsok idő előtti és szabálytalan kopását, valamint a jármű felfüggesztésének szükségtelen kopását idézi elő. A gumiabroncsok a felszerelésekor, illetve a javításukat követő visszahelyezésükkor győződjön meg azok megfelelő centírozásáról. A gumiabroncsok kiegyensúlyozottságát a rezgés első jeleinek megjelenésekor ellenőrizni kell. A kerék centírozásának fontosságát legjobban a centírozás hiányán keresztül lehet megmagyarázni. Amikor az abroncs a kerékre kerül, két enyhén tökéletlen egység alkot egy szerelvényt. Annak az esélye, hogy a szerelvény sugárirányú és oldalirányú középpontjának súlyeloszlása tökéletes, gyakorlatilag egyenlő a nullával. A kerék kiegyensúlyozatlansága általában kétféle lehet: statikus és dinamikus kiegyensúlyozatlanság. Statikus kiegyensúlyozatlanság: akkor fordul elő, amikor az abroncson egy nehéz vagy könnyű folt található. Ebben az esetben az abroncs nem gördül egyenletesen és a kerék fel - lemozgást is végez. Dinamikus kiegyensúlyozatlanság: akkor fordul elő, amikor egyenlőtlen a súlyeloszlás az abroncs/kerék szerelvény oldalsó középvonalának egyik vagy mindkét oldalán. A dinamikus kiegyensúlyozatlanság a kerék oldalirányú mozgását, illetve szitálását okozhatja.

Legalább havonta egy alkalommal ellenőrizze a gumiabroncs nyomását, beleértve a pótkereket is, egy pontos nyomásmérő segítségével. Megfelelő abroncsnyomás esetén az abroncs lassabban kopik, üzemanyagot takarít meg, könnyebben kezelhető és megelőzi a baleseteket. Ha úgy dönt, hogy nem foglalkozik az abroncsnyomással - a nagyobb fogyasztás, az abroncs élettartamának rövidülése, a nehéz kormányozhatóság (esetenként az irányítás teljes elvesztése), valamint a jármű esetleges túlterhelődése hamarosan meggyőzik önt az abroncsnyomás rendszeres ellenőrzésének szükségességéről. A megfelelő nyomásadatok megtalálhatók a jármű kezelési kézikönyvében vagy az abroncsmatricán (amelyet általában a jármű ajtószegélyére, az ajtóoszlopára, a kesztyűtartójára vagy az üzemanyagház ajtajára ragasztanak). Sokan úgy vélik, hogy az abroncs megtekintésével és az oldalfal külsejének megfigyelésével ellenőrizhető a nyomás. A nyomás megfelelő ellenőrzéséhez azonban pontos nyomásmérő szükséges. Ne felejtse el, hogy a szervizállomások nyomásmérői a túlzott vagy nem megfelelő használat következtében általában pontatlanok. A légnyomás ellenőrzésének legbiztosabb módja, ha felkeresi az önhöz legközelebb található abroncsforgalmazót.

Rendszeresen ellenőrizze az abroncs futófelületét, mert csak így állapíthatja meg, hogy az abroncs cseréje mikor válik szükségessé. Az összes személy- és kisteher gumiabroncs a futófelületbe öntött jelzősávokkal rendelkezik. Ezek a jelzősávok az abroncs kerületén, a futófelület alján több helyen is megtalálhatók. Az elhelyezkedésüket a vállrészen egy kis háromszög jelöli. Ha az abroncs kopása olyan mértékű, hogy a kopásjelzők egy magasságban helyezkednek el a szomszédos bordával, ez azt jelenti, hogy a barázda mélysége legfeljebb 1,6 mm. Ebben az esetben az abroncsot haladéktalanul ki kell cserélni, mert ez az 1,6 mm mélység a törvény által meghatározott határérték. Ezzel a bordamélységgel nedves úton az abroncs teljesítménye jelentősen csökken. A csökkent bordamélység következtében az abroncs nem képes azt a vízmennyiséget elvezetni, mint korábban, és ezért fennáll a felúszás kockázata. Továbbá a nedves úton a fékteljesítmény is csökken. éppen ezért általában azt javasoljuk, hogy cserélje ki a nyári abroncsokat, ha a bordamélységük kevesebb, mint 3 mm. A téli abroncsok speciális téli kopásjelzővel rendelkeznek. Ezek elhelyezkedését az abroncs vállrészén látható hópelyhek jelzik. Ha az abroncs kopása olyan mértékű, hogy a téli kopásjelzők egy magasságban helyezkednek el a szomszédos bordával, ez azt jelenti, hogy a barázda mélysége legfeljebb 4 mm. A téli körülmények közötti biztonságos vezetés biztosítása érdekében javasoljuk, hogy cserélje ki a téli abroncsokat, ha a bordamélység kisebb, mint 4 mm. Amennyiben az abroncsok kopása szabálytalan, az jelezheti, hogy az abroncsok nyomása nem megfelelő, illetve a járműnek valamilyen alvázproblémája van. Ha a futófelület a futófelület szélén mélyebb, mint a közepén, az abroncs nyomása magasabb a kelleténél. Ha a futófelület a futófelület közepén mélyebb, mint a szélén, az abroncs nyomása alacsonyabb a kelleténél. Ha a futófelület az egyik oldalon mélyebb, mint a másikon, ellenőriztesse a felfüggesztés beállítását.

Az abroncsok rendszeres felcserélése vagy rotálása az abroncsok karbantartásának fontos része. Az abroncsok felcserélésének fő célja, hogy biztosítsa a jármű összes abroncsának egységes kopását. Amennyiben a jármű kezelési kézikönyve nem határozza meg a felcserélés módját és idejét, a cserét legalább 10.000 - 15.000 kilométerenként hajtsa végre. Szabálytalan vagy egyenetlen kopás esetén a műveletet korábban hajtsa végre, majd az erre képesített abroncsforgalmazóval vagy központozó műhellyel határoztassa meg az egyenetlen kopás okát. Ne felejtse el, hogy a kemény ütések, pl. a járdaszegéllyel való ütközés, okozhatják a központozás elállítódását és ez egyenetlen kopást eredményez.

Elsőkerék-meghajtású járművek esetén különösen fontos az abroncsok rendszeres felcserélése, mert az első abroncsok kopása gyorsabb. Az egyenetlen, elölről hátra irányuló barázdamélység egyenetlen fékezést és rossz kormányozhatóságot okoz, különösen esős időben. Ha nem cserélgeti az abroncsokat, kétszer olyan gyorsan válik szükségessé azok cseréje, mert a futófelület vastagsága állandóan egyenetlen lesz. A négy abroncs egyszerre történő felcserélése biztosítható a jármű kiegyensúlyozott kormányozhatóságának és fékezésének fenntartása. Fontos: forgásirányos abroncsok esetén ügyeljen a következőkre. Az ilyen abroncsok nem helyezhetők át a jármű egyik oldaláról a másikra, hanem kizárólag ugyanazon oldalon helyezhetők előre vagy hátra, mert csak így kerülhető el a kerekek rossz irányba történő forgása. Az irányított abroncsokat az abroncs oldalfalán elhelyezkedő nyíl és "rotation" (forgásirány) felirat jelzi.

Amennyiben az abroncsból elszökött a nyomás, haladéktalanul álljon meg és helyezze fel a pótkereket. Ezért javasoljuk a pótkerék nyomásának rendszeres ellenőrzését, mert csak ezzel biztosítható annak használhatósága. Soha ne folytassa az utat lapos kerékkel, mert az károsítja az abroncs szerkezetét. A pótkerék felhelyezését követően haladéktalanul keressen fel egy gumijavítót, ahol ellenőrzik a leeresztett kerék javíthatóságát. Ne felejtse el, hogy csak szakember képes megállapítani az abroncs javíthatóságát, mert annak meghatározásához el kell távolítani a kerékről és a belső részeket is meg kell vizsgálni. Azok a gumiabroncsok, amelyek leeresztett állapotban csak egy rövid távolságot is futattak, gyakran sérülnek a javítás után. A legtöbb defektet, szög által okozott lyukat, illetve 6 mm-nél kisebb -- a futófelület által határolt -- vágásokat a szakemberek megfelelő módszerek alkalmazásával javítani tudják. A 6 mm-nél nagyobb lyukkal rendelkező, illetve az oldalfalon sérült abroncsok nem javíthatók. Javasoljuk, továbbá, hogy az ultra nagyteljesítményű abroncsokat (W, Y vagy ZR sebességjelzéssel) ne javíttassa. Ne felejtse el, hogy annak eldöntése, hogy egy abroncs javítható-e, kizárólag megfelelő képzettségű szakember kompetenciája.

Amennyiben az abroncsokat keréktárcsával együtt kívánjuk tárolni, akkor fektetve tároljuk őket úgy, hogy a guminyomást 1,0 barra csökkentjük. Amennyiben az abroncsokat keréktárcsa nélkül kívánjuk tárolni, akkor állítva, vagy egymásra fektetve helyezzük el őket (de négynél többet ne helyezzünk egymásra). Ajánlatos előtte vízzel lemosni az abroncsokat, hogy eltávolítsuk róluk a sómaradványokat, majd alaposan szárítsuk meg őket. Az abroncsokat hűvös, jól szellőző helyen tároljuk, ahol nem éri őket napfény. Ne tároljuk az abroncsokat ózon-kibocsátó elektromos berendezések, például hegesztő-berendezés, transzformátor, vagy elektromotor közelében. Emellett arról is gondoskodjunk, hogy ne érjék őket vegyi anyagok, oldószerek, kenőanyagok, és kőolaj-származékok.

A legszembetűnőbb különbség a téli és a nyári abroncs között a teljesen eltérő mintázat. A téli abroncson számos apró hasítékot, úgynevezett lamellát találunk a mintázatban. Menet közben ezek a hasítékok egyfajta fűrészfoggá alakulnak, ami kiváló tapadást biztosít havas, vagy jeges úton, ezáltal jelentősen lecsökken a féktáv, emellett sokkal jobb útfogást és kanyarképességet biztosítanak havas és jeges úton.

A nyári abroncson nincsenek lamellák, ellenben széles, hosszanti vájatokat találunk a közepén, a vállrészen pedig kompakt mintázat-blokkokat. A hosszanti vájatok biztosítják a gyors vízelvezetést, a vállrész blokkjai pedig a megfelelő kanyarvételi képességet biztosítják. A téli és nyári abroncsok anyagának összetétele is különböző. A nyári abroncs gumikeveréke +7°C fok feletti külső hőmérséklet esetén nyújtja a legjobb teljesítményt. Ennél alacsonyabb hőmérséklet mellett a gumikeverék rugalmassága és tágulékonysága lecsökken, így leromlik az abroncs teljesítménye. A téli abroncsok gumikeveréke speciális nyersanyagokat tartalmaz, amelyek még alacsony hőmérsékletnél is megőrzik az abroncsok rugalmasságát és elaszticitását. Az általános hiedelemmel szemben a téli abroncs nem csak hóban és jégen nyújt magabiztosabb teljesítményt a nyári abroncsnál, hanem már +7°C alatti külső hőmérsékletnél is. Azokat az abroncsokat, amelyeknek oldalfalán az "M+S", "M&S" vagy "MS" jelzést találjuk, kifejezetten sáros és havas útviszonyokra tervezték. Ezt a jelzést minden téli abroncson kötelező feltüntetni.

A téli és a nyári abroncs használata közti határvonal akkor jelentkezik, amikor a nappali átlaghőmérséklet +7°C fokra süllyed. Az észak-európai országokban a gyakorlatban azt jelenti, hogy már szeptemberben fel kell szerelni a téli abroncsokat. A nyári abroncsra való visszaállás pedig általában áprilisban történik. Soha ne közlekedjen úgy, hogy az egyik tengelyen téli, a másikon pedig nyári abroncsok futnak. Az abroncsok lecserélésekor célszerű megjelölni a leszerelendő abroncsok pozícióját és forgásirányát.